Rendezvények

„… emlékem a szívetekben…” X. Sütő Kálmán- és Kecskés Béla-szavalóverseny Somban
Helyszín: Somi Általános Iskola   |   Esemény jellege: Irodalom
Esemény kezdete: 2017-12-01 09:00 Esemény vége: 2017-12-01 13:00

A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI), a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK), a Somi Általános Iskola és a Somi Községi Könyvtár keretein belül működő Somi Irodalmárok Emlékmúzeuma 2017. december 1-én Sütő Kálmán és Kecskés Béla, a kárpátaljai magyar irodalom kiemelkedő alkotói emlékére szavalóversenyt rendez a két költő szülőfalujában, Somban.   

A szavalóverseny feltételei:
A versenyre jelentkezhetnek mindazok, akik bármely magyar tannyelvű kárpátaljai tanintézményben tanulnak. A jelentkezők három korcsoportban indulhatnak:
• 1. korcsoport: 1–3. osztály;
• 2. korcsoport: 4–6. osztály;
• 3. korcsoport: 7–9. osztály;

A verseny két fordulóban zajlik. Az első fordulóban szabadon választott versek hangzanak el. Kárpátaljai költők tollaiból származó műveket várunk. Akinek tehetsége és kedve engedi, megzenésített költeménnyel is benevezhet, hiszen ezeknek gazdag tárháza lelhető fel szülőföldünkön, Kárpátalján. A zsűri elbírálása alapján csoportonként négy tanuló juthat tovább a második fordulóba, ahol az alábbi kötelező verseket mondják:
• 1. korcsoport: Kecskés Béla: Nagyapómosolyú ősz vagy Kecskés Béla: Megérkezett Télapó
• 2. korcsoport: Kecskés Béla: A költő lánya vagy Sütő Kálmán: Ifjúságunkra
• 3. korcsoport: Kecskés Béla: Szülőföldünk vagy Sütő Kálmán: Útravaló
A döntős helyezettek a KMMI okleveleit, ajándékait és a MÉKK könyvjutalmát vehetik át, valamint a BGA Zrt. ajándékát.
A verseny napján a résztvevőket és a felkészítő tanárokat ebéddel várjuk. Sok szerencsét és sikeres versenyzést kívánunk!
Kezdési időpont: 9.00 (közép-európai idő).
Jelentkezni lehet a 0681872450-es telefonszámon vagy e-mailben: som.konyvtar23@gmail.com 
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A kötelező versek:

I. Korcsoport (1–3. osztály)

Kecskés Béla: Nagyapómosolyú ősz

Nagyapómosolyú ősz 
kószál, itt-ott elidőz
fánál, földnél, pataknál,
lassan jár, ki meg-megáll.

Ha meglesed, látod őt:
kóstolgatja a szőlőt;
tengericső, aranyló –
jár az öreg mosolygó.
Kosarába itt szilvát ráz,
amott levelet cifráz –
minden lombot szépre fest,
s lehullatja egyenest…

Kecskés Béla: Megérkezett Télapó

Felhők közül,
nagy hegyekről,
hol más sem él, csak egy jó
kismanó,
reggel – nicsak, száll a hó! –:
megérkezett Télapó.
Megérkezett, eljött végre,
várta már a rét, a tó,
fázóshátú földek lesték:
lesz-e meleg takaró?
Gyors szánkóját röpítette
kilenc fürge szél-csikó,
puttonyába,
nagy zsákjába
be volt rakva minden jó –
szét is szórta egykettőre,
mindenkinek jut belőle:
kinek csengő jég-gyöngy,
kinek selymes hó.

II. Korcsoport (4–6. osztály)

Kecskés Béla: A költő lánya

A költő lánya sírni nem tudott,
makacs volt, mint az apja, és kemény.
De szívében szél-orgona búgott,
s zöld mezőiben suhogott a fény.
Az ilyeneket szeretni nehéz,
az ilyenek tűz és jég poklai,
a szemükből a titok szeme néz –
de a sors bogát ujjuk bontja ki.
Nem könyörögnek s nem könyörülnek,
az „igazságos” bélyeg az övék,
dühük szikrázik, vérük fellüktet:
féreg rágja a virágok tövét!
Ők a villámok, a fény lányai,
zivatar zeng tőlük és nap ragyog.
Fel tudnak az egekig szállani
– s földre zuhannak, mint az angyalok.

Sütő Kálmán: Ifjúságunkra

Hej, fiúk! Töltsetek poharat,
csak mindig újra, újra hát…
Öntözzük le húsz esztendőknek
elrohanó, boldog korát…
Boldog kor? Hát kinek milyen volt,
szóljatok. – Ah, nincs felelet?
Reményetek betelt, teljesült?
Ragadjunk erre serleget.
Utoljára! Húsz esztendőnkre.
Előttünk fut az életút.
És sajkánk az élet tengerén
egyszer talán révbe fut…

III. Korcsoport ( 7–9. osztály)

Kecskés Béla: Szülőföldünk

Őseink itt nyugszanak mind,
s ők ma sem csupán tetemek:
szólnak pentaton dalaik –
E föld nekünk rendeltetett.
Ide születtünk, ez a sors
lett a miénk s munkál velünk,
a kozmosz-szél ide sodort,
és jobb hazát már nem lelünk.
E védtelen síkságon át
gonoszság, vadság mennyi dúlt!
Berogyasztott bordáink közt
hegedő sebként sajg a múlt.
Jelen és jövő mit hoz még?
Némák a mindentudó fák.
De vesztett Mohács nem lehet
ott, hol szikla a barátság.
Sértett ég, mosolyogj hát fel,
és remélj, beregi vidék:
hisz szállnak fecske-dalaink,
s értik a magyar szót itt még!

Sütő Kálmán: Útravaló

Tanulj! – ez az élet törvénye.
A tudás: az szép, jó s hatalom.
Elsüllyedsz a posvány fertőjén,
ha vakon jársz élet-utadon.
Szeress! – és e sivár világban
ez fűtse át ifjú életed.
Ápold, segítsd a gyámoltalant,
s gyámolítsd az árvát, beteget.
Becsüld! ... az Embert az emberben.
Emeld fel az elesetteket,
oszd meg velük szíved mosolyát,
hogy szeretve megbecsüljenek.
Így lépj ki az élet terére,
ahol buján burjánzik a gyom,
fertőzött már a tiszta jóság,
harcot vív öröm és fájdalom.
S ha majd sok-sok évtized múltán
széjjelosztod élet-kincsedet:
hálás szívvel, könnyes mosollyal
megáldják a te emlékedet.