Hírek

560 esztendeje – 1458. január 24-én választották Hunyadi Mátyást Magyarország királyává
Írta: KMMI-sajtószolgálat   |   Forrás: KMMI-sajtószolgálat
2018-01-15

Hunyadi Mátyás 1443. február 24-én született Kolozsvárott Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fiúgyermekeként. Gyermekéveit a család vajdahunyadi várában tölti gyermekéveit, nevelői/oktatói között a történelem Vitéz János váradi püspököt, a család bizalmasát, illetve Sanocki Gergely lengyel humanistát tartja számon. Latinul már egész fiatalon olyan jól megtanult, hogy apja a pápai követekkel folytatott tanácskozásain tolmácsként alkalmazta. Apja mellett viszonylag korán ébred fel a politika iránti érdeklődése. 

A tizenöt éves „gyermek” királyként is maga intézi a fontosabb államügyeket. V. László király 1457-ben Hunyadi László kivégzése után Mátyást magával vitte Prágába. Ott V. László halála után Podjebrád György kormányzó (későbbi cseh király) már inkább vendégként, mint fogolyként bánik vele, ugyanakkor szabadon bocsátása fejében – többek közt – a Katalin nevű lányával kötendő házasságáról is megállapodik vele.

1458. január 24-én a Budán és Pesten összegyűlt rendek – nagybátyja, Szilágyi Mihály fegyveresei által támogatva – egyhangúlag királlyá választották a 15 éves Hunyadi Mátyást. Az új király szabályos koronázása azonban késett, mivel a Szent Korona III. (Habsburg) Frigyes német-római császár birtokában volt ekkor.

Február 14-én Mátyás meglepő határozottsággal kezdte meg uralkodását. Legfőbb tanácsadója atyai barátja, Vitéz János váradi püspök lett. Az országos méltóságokba saját családtagjait, illetve bizalmasait emelte. A rendek Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóvá választották az ifjú király mellé, tőle azonban Mátyás ügyesen megszabadult. Szilágyi sértődöttségében Mátyás ellen fordult, aki nagybátyját elfogatta és Világos várába záratta.

Miután Mátyást királlyá választották, a fiatal uralkodó megfosztja országos méltóságaiktól a korábbi bárókat, és jobbára köznemesi származású, vagy pedig családjához közel álló híveit ültetette pozíciókba. A csalódott főnemesek III. (Habsburg) Frigyeshez fordultak segítségért. A császár 1459 tavaszán Nyugat-Magyarországra tört és és magyar királlyá választatta magát. Mátyás hadai azonban megállították III. Frigyes csapatait. Miután Mátyás megszilárdította belpolitikai hatalmát, 1463-ban Bécsújhelyen szerződést kötött III. Frigyessel és 80 000 koronáért visszakapta a Szent Koronát. Viszont abba bele kellett egyeznie, hogy amennyiben örökös nélkül halna el, III. Frigyes vagy utódai, tehát a Habsburgok öröklik a magyar trónt. Mátyás megkoronázására 1464-ben került sor, amely mindenképpen fordulópontot hozott uralkodásában.

Amikor 1463-ban Szerbia után Bosznia is török kézre került, Mátyás hadjáratot indított a régió ellen és bevette a legerősebb bosnyák várat, Jajcát. Ezután még 60 kisebb vár került a kezére, s ezzel gyakorlatilag befejezte a déli határvédelmi rendszer kiépítését.
Megkoronázása után megváltoztatatta a királyság korábbi központi adminisztrációját. A királyi tanácsban helyet kaptak a legnagyobb zászlósurak, a kincstárnok, a tárnokmester, a territoriális zászlósurak, az erdélyi vajda, a székely ispán, a budai várnagy, több főispán, a bánok, a bárók, a főudvarmester, a főajtónálló és a főasztalnok. Mátyás egyesítette a főkancellári és a titkos kancellári méltóságokat, maga a kancellária is kibővült, vezetője a kancellár lett, aki egyben király bizalmasa. Hunyadi Mátyás király hatalmas levelezést folytatott királyokkal, pápákkal, jeles személyiségekkel. Miként Galeotto Marzio feljegyzi: „minden levelet, amit szétküldött, vagy maga mond toll alá, vagy ha mások írták, elolvasta.” Főleg uralkodásának második feléből maradtak ránk tetemes számban általa fogalmazott iratok.

1464 folyamán Mátyás európai mértékkel mérve is számottevő nagyságú és értékes könyvtárat (Bibliotheca Corviniana) állíttatott össze – részben vásárolt, részben kifejezetten az ő számára készített könyvekből. A hollós címerrel ékesített könyvek főleg Firenzében, Ferrarában, Milánóban és Nápolyban készültek. A könyvtár állományát mennyiségileg (mintegy 2 500 kötet) csupán a pápák római könyvgyűjteménye múlja felül. (Ma 173 kötetét ismerjük.) A könyvtár élén egy ideig a híres itáliai humanista, Galeotto Marzio állt. 1473 elején Mátyás egyik követe, a somogyi származású Karai László óbudai prépost és alkancellár Hess András nürnbergi nyomdászt bízta meg egy magyar krónika összeállításával. Magyarországon az első könyvet is Hess András nyomtatta. Mint a Budai Krónika kolofonja is elárulja: a nyomtatás „befejeződött Budán 1473-ban pünkösd szombatján”. E rövid életű és nagyon korai magyarországi nyomdával (1470-1477) véget is ér a középkori nyomdászat története.

Merőben új jelenség, hogy Mátyás három történetíróval háromféle felfogásban íratta meg a magyar történetet. A Magyarok krónikája (Chronica Hungarorum, 1488) írója Mátyás király ítélőmestere, a köznemesi származású Thuróczy János. A latin nyelvű munka először Brünnben jelent meg, majd még ugyanebben az évben Augsburgban. Ez utóbbi különlegesen szép ősnyomtatvány 41 magyar királyt és vezért ábrázoló, kézzel színezett gyönyörű fametszetet tartalmaz. A Thuróczy-krónika a magyarországi reneszánsznak történeti és irodalmi szempontból is jelentős alkotása. A szerző Zsigmond király korszakától egészen saját koráig dolgozza fel Magyarország történetét, oklevelekre, régi krónikaszövegekre és szóhagyományra építve. Thuróczy az első nem egyházi, hanem világi történetírónk.

Antonio Bonfini olasz nyelvtanár, Beatrix királyné felolvasója Rerum Hungaricarum Decades címmel írja meg nagy művét, amely a XVI. században jelenik meg nyomtatásban, mégis szinte napjainkig, de legalábbis a múlt századig befolyásolja a külföld rólunk kialakított képét. A másik itáliai történetíró Pietro Ransano Domonkos-rendi püspök, nápolyi diplomata. Ransano még 1489-ben Bécsben fogott hozzá művéhez és azt még Mátyás életében befejezte (Epitome Rerum Hungaricarum 1490).